Így készült a Dunakönyv

A DUNA kötet a Brúnó Budapesten sorozat ötödik része. Az első négyet is szerettem, de az ötödik a kedvencem, kis túlzással ezért a kötetért vágtam bele az egész sorozatba. Budapestet a Duna teszi igazán karakteressé, a város egyik legnagyobb kincse, egyértelmű volt, hogy a folyónak külön kötetet szentelek majd a sorozatban. Ennél a könyvnél is, akárcsak az előző négynél, a gyűjtőmunka igényelte a legtöbb időt. Amikor ezzel készen voltam, akkor megterveztem a könyvet, megírtam a vázlatos forgatókönyvet, majd hozzáfogtam a rajzok elkészítéséhez, ami szintén meglehetősen időigényes feladat, a rajzasztal ilyenkor hónapokra magához láncol. Végül megírtam a szöveget, és addig csiszoltam a kéziratot, míg a szöveg és a rajz tökéletes egységet nem alkotott.

Első lépésként elutaztam a Duna forrásához, hogy lássam, hol erednek a folyó első vízcseppjei. Megnéztem a néhány kilométerrel távolabb eső elegáns díszkutat is, melyet a hivatalos forrásként emlegetnek. Sok-sok háttéranyagot, rengeteg antikvár könyvet elolvastam a Duna múltjáról, a budapesti szakasz történetéről, feltérképeztem az összes fővárosi szigetet, majd sorra végigjártam mindezeket. A szigetek után következtek a hidak. 

A hónapokig tartó felkészülés során sok szakembertől kértem segítséget, ezernyi emailt váltottam. Felkerestem személyesen a Lánchíd hídmesterét, nagy élmény volt számomra a találkozás, a réges-régi hídpénzt, amit kaptam tőle, nagy becsben őrzöm. Bebarangoltam a természetvédelmi Hunyadi-szigetet, köszönet a segítségért a Honvéd Sporthorgász Egyesületnek. A Magyar Közút Zrt engedélyével feljuthattam a Megyeri híd tetejére is, ahonnan lélegzetelállító a kilátás, belátni az összes északi szigetet. Felkerestem személyesen a Budapest Közút hídmérnök osztályvezetőjét is, aki szintén készséggel segített néhány hidakkal kapcsolatos kérdésemben. A csepeli víztorony metszetéért köszönettel tartozom a Mélyépterv Komplex Zrt-nek, akik kérésemre megküldték a torony eredeti rajzát, köszönöm az esztergomi Duna Múzeumtól kapott képeket is. Számtalan mérnököt, földrajzzal, vízüggyel, természetvédelemmel, vízi sportokkal, hajózással foglalkozó szakembert kérdeztem meg erről-arról, és kivétel nélkül mindenki válaszolt, nem tudom eléggé megköszönni. A segítségük nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ez a kötet – megőrizve mesekönyv jellegét –, mégis komplex, sokoldalú képet nyújtson a Dunáról. 

Külön köszönöm Szávoszt-Vass Dániel készséges segítségét! Amikor a kötet elkészült, őt kértem fel, hogy a teljes kéziratot olvassa végig, nézze át hozzáértő szemmel, hiszen a Dunai Szigetek blog írója a Duna minden rezdülését ismeri. Sok hasznos észrevételt és tanácsot kaptam, mindet megfogadtam, ezzel továbbcsiszolva a könyv tartalmát, kiigazítva a kisebb-nagyobb részleteket.

A könyvben, akárcsak a többi Brúnó-kötetben, az építészeti tartalom mellett a családi szálak is továbbérlelődnek. Megszületik Brúnó kistestvére, Blanka, Brúnó iskolás lesz, új barátokat szerez, megismerjük Olívia féltestvérét, Orsi nagypapáját, Géza papa pedig 70-dik születésnapját ünnepli. Örömmel szövöm egybe a baráti, családi történéseket az építészeti információkkal. Olyan ez a folyamat nekem, mint egy sokváltozós matematikai egyenlet, ahol a végén mindennek stimmelnie kell.

A kézirat lezárása után ehhez a kötethez is, akárcsak az előző Brúnó-könyvekhez, készült egy bemutató kisfilm, ebben az esetben két film: egy a budapesti szigetekről, egy pedig a hidakról, köszönet a filmekért a Why Not Films Productions-nak. A korábbi filmekkel ellentétben ezekhez teljesen új, egyedi zene is készült. Már régóta gondolkodtam azon, hogy ehhez a két filmhez nagyon szép volna egy Duna témájú népdal, mint aláfestő zene. Végül megkértem a Garabonciás Együttest, hogy a két kedvenc Dunás népdalomból készítsenek egy feldolgozást, és hatalmas örömömre igent mondtak a feladatra. Így született meg a csodálatos, balkáni hangzású Széles a Duna, és a pörgős, vidám Hej Dunáról fúj a szél. Mindkettőt öröm hallgatni, köszönet érte a zenészeknek, kiemelten Boross Tamásnak!

Annyit foglalkoztam a budapesti hidakkal, hogy végül a könyvön túl egy új társasjátékot is rajzoltam. Az egyszerű szabályokkal játszható társasban az nyer, aki leggyorsabban eljut az Árpád hídtól a Rákóczi hídig.