2016 Pagony

Bartos Erikát a legtöbben a Bogyó és Babóca című mesesorozat szerzőjeként ismerjük. Nekem sajnos még nem volt alkalmam az ő könyvein felnőni, az unoköcsémnek már igen. Ezt a lemaradásomat két frissen megjelent Budapesttel foglalkozó könyvével igyekszem pótolni.

Talán sosem fordult velem elő, hogy a borítóról írjak, de épp itt az ideje: borzasztóan igényes! A precíz rajz izgalmas és élettel teli. Látni a vonásain, hogy igen, ez az épület tényleg így néz ki, nem maradnak le azok az apró részletek, amik megtöltik izgalommal, átjön a hangulata, kedvet csinál ahhoz, hogy az ember kinyissa a könyvet. És a fentiek nem csak a borítóra igazak, hanem az összes rajzra.

A mottó telitalálat:
„Itt van a város, vagyunk lakói, / maradunk itten, neve is van: Budapest (Cseh Tamás, Másik János-Bereményi Géza) Otthonos, igazi budapesti Budapest könyvek. Nem egy távolságtartó szakembercsoport írta, figyelembe véve az idegenforgalom alakulását az elmúlt öt évben, leszerződve tíz étteremmel, hogy na, őket ajánlják.

A rajzokon látszik, hogy Bartos Erika építészmérnökként végzett, a szövegen és a fényképeken érződik, hogy könnyed polihisztorként bánik Budapesttel. Mindkét könyv nagyon személyes, és érezni rajta a belefektetett munkát, kedvet, gondosságot. Olvasás közben (rajzos albumot és verseskönyvet nem lehet folyamatosan olvasni, tudom, de nagyon érdekelt) úgy éreztem magam, mintha egy sétán vennék részt, ahol a szerző ide-oda kísér a városban, azt mutatva meg, amit ő szeret és fontosnak tart megmutatni ahhoz, hogy lehetőleg teljes képet kapjak. Útközben kedélyesen elcsevegünk a következő témánkról, és együtt csodáljuk a várost.

A szerző azt írja az előszó végén, hogy a kézirat lezárása után jött rá, hogy milyen terjedelmes lett. Így született a kisebb Budapest rajzban című könyv, ami nagyon jó ötlet volt. Ezeket a rajzokat bűn lett volna nem kiadni egy könyvben. Önálló albumként is megállnák a helyüket, bár nyilván csak egy szűkebb közönségnek.Két szubjektív album, bizonyos tekintetben hasonlóak, de mégis megérte mind a kettőt kiadni, más-más igényeket elégítenek ki.

A Budapest rajzban című kötetben csak Bartos Erika rajzait és pár plakátot, újságképet találunk a szövegek mellett. Huszonhét budapesti épületet ismerünk meg, de ez így mégsem pontos fogalom. Nem is találok jobbat, így a Nyugati pályaduvar példáján mutatom be.

Az ismertetés a rajzok mellett egy rövid, okosan megírt szöveg, ami a 19. századi gazdasági-társadalmi-fejlődéstől a Nyugati fejlesztéséről szóló tervekig tart. Úgy lehet tovább lapozni, hogy az olvasó az alapokat már ismeri, bátran lehet hagyni, hogy a következő két oldalon elvesszen a részletekben, mert valójában nem fog elveszni. Van szó arról, hogy miért Nyugati a Nyugati, az építésről, részletrajz a fémszerkezetről, alaprajz Királyi váróval és McDonald’s-szal. Kártyás telefon, Westend, programötlet gyerekekkel, LGT koncert a pályaudvaron…
Tősgyökeres pestiként nagyon élveztem olvasni, nézni a könyvet. A milliószor látott a Nyugatit is és a Bartók Béla emlékházat is, amiről szégyen, de csak annyit tudtam, hogy van. Biztos vagyok benne, hogy más budapesti lakosok is így lesznek, ha kézbeveszik a könyvet.
Aki pedig most ismerkedik a várossal, annak kötelező! Az épületenként pár oldal rengeteg sokféle információt, hangulatot ad. Sokat megtudunk az adott környékről is, és nincsenek a történetek lehatárolva sem egy történelmi időszakra, sem az az épület falaira. A Kodály Zoltán Emlékmúzeumhoz éppúgy hozzátartozik a Körönd története, mint szolmizáció, vagy a Dunaújvárosban álló közös Kodály-Bartók szobor.

Nem csak a szellemisége, hanem a bemutatott épületek sora is ugyanaz a Budapest titkaiban, mint az előbb ismertetett Budapest rajzban című kötetben, ez a kötet angolul is kapható. De ugyanazoknak az épületeknek a bemutatását teljesen más, és sokkal több tartalommal, sokkal szélesebb kitekintéssel tölti meg a szerző. Idézetek, interjúk, ajánlott olvasmányok, archív felvételekből és mai fotókból álló gazdag fényképanyag, és ez alatt nem csak a mennyiséget, hanem a minőséget is kell érteni.

Olvasási sorrendben előbb ajánlom a Budapest rajzbant, és utána a Budapest titkai - Érdekességek nevezetes épületekről című kötetet. Míg a Budapest rajzban inkább alapokat, hangulatot ad, és kedvet csinál a városhoz, a Budapest titkai ezeken felül részletes szakkönyv, a szó legjobb értelmében. Megőrzi a kisebb testvérének hangulatát, személyességét, pedig ez egy több mint háromszáz oldalas, elképesztően széles témát felvállaló könyvnél nem könnyű.

Nagyon örülök, hogy új oldaláról ismerhettem meg Bartos Erikát, és szintén örülök a két könyv megszületésének. Azoknak is őszintén ajánlom, akik Budapestről keveset tudnak, nem itt élnek, vagy most költöztek a fővárosba, és azoknak is, akik minden percüket a városban és a várossal töltik. Remélem új sarokkő lesz Budapestirodalomban, ahogy azt is, hogy lesz folytatás.